Az arckoponya csontjaiban találhatóak az orrmelléküregek, amelyek kis csatornákon keresztül kapcsolódnak a légutakhoz. Ezeket a csatornákat „kivezető nyílásoknak” nevezzük.
Az orrmelléküregek többféle funkciót látnak el:
- Csökkentik a koponya súlyát, így ja nyaki gerincre ható terhelést
- Ütéscsillapítóként működnek, védelmet nyújtanak az agynak homlokirányú behatás esetén;
- Hangrezonátorként szolgálnak, erősítik a hangot;
- Hőszigetelést biztosítanak az arc érzékeny területein (szemek, foggyökerek), védve azokat a külső hőmérséklet-ingadozásoktól;
- Segítik a belélegzett levegő felmelegítését és párásítását, mivel a levegő lassan áramlik át rajtuk.
Az orrmelléküregeket finom nyálkahártya borítja, amely különböző eredetű fertőzések (vírusos, bakteriális vagy allergiás) hatására begyulladhat – ezt nevezzük az érintett üregtől függően arc- vagy homloküreggyulladásnak, azaz szinuszitisznek.
Az orrmelléküreggyulladás tipikus tünetei:
- Fejfájás az érintett üreg környékén
- Nyomásérzés az arcon, amely fokozódik a fej mozgatásakor vagy előrehajtásakor,
- Erős orrdugulás, sárgás/zöldes orrváladékkal,
- Láz bizonyos esetekben,
- Súlyosabb esetekben egyensúlyzavar, valamint ízek és szagok érzékelésének csökkenése is előfordulhat.
Az arcüreggyulladás lehet:
- Akut – általában 2–3 hét alatt elmúlik,
- Krónikus – a tünetek hónapokig is fennállhatnak,
- Visszatérő – ha évente háromnál több alkalommal jelentkezik.
A kezelés célja a nyálkahártya duzzanatának csökkentése, amit gyulladáscsökkentőkkel és orrdugulást enyhítő szerekkel érhetünk el. Súlyosabb esetekben szteroid tartalmú készítmények is alkalmazhatók. Antibiotikumra csak akkor van szükség, ha igazoltan bakteriális fertőzés áll fenn – más esetekben hatástalanok.
